A vaku fényében a combom úgy nézett ki, mint a Hold felszíne. Kráterek. Gödrök. Egy 70 éves bőre egy 47 éves testén.
Az otthoni tükör hazudott. A lágy fény hazudott. De a vaku nem hazudik.
Kisurrantam, és bezárkóztam a mosdóba. Az ajtó túloldalán zene és nevetés – én meg ott bámultam azt a fotót, égő szégyennel, émelygéssel. Arra gondoltam: soha többé rövid ruha. Soha többé fotó.
Az autóban nem tudtam megszólalni. A férjem azt hitte, ittam. Egy pohár pezsgőm volt.
Azon az éjjel, az ágyban, mindent végigkerestem. „Narancsbőr 47 évesen." „Krém narancsbőrre." „Lézer." Egyiket a másik után, a sötétben.
(de. 3:47)
Négy óra után találtam egy fórumot. Egy nő ezt írta: